Török Béla
Török Béla (Bp., 1871. okt. 10. – Bp., 1925. nov. 27.): orvos. Diplomájának megszerzése (1896) után orvosgyakornok a Rókus Kórház II. sebészeti osztályán, majd a II. sz. belklinikán. Közben tisztiorvosi képesítést is szerzett (1897). Berlinben, a Charité klinikán, Jansen professzor mellett dolgozott (1899), visszatérve a II. sz. belklinikán fülgyógyászati rendelést vezetett. 1902-től az Új Szt. János Kórházban fülgyógyászati és sebészeti rendelőorvos, 1913-tól osztályos főorvos; európai hírnevű fülgyógyászati intézetet fejlesztett ki. 1920-tól a nagyothallók orvosi és gyógypedagógiai gondozásával Bárczi Gusztávval együtt kezdett foglalkozni. Békésy Gy. segítségével szerkesztette meg az első magyar audiométert (1922). Megszervezte az elnökletével működő Magy. Nagyothallók Orsz. Egyesületét (1923). Róla nevezték el az iskolás korú gyermekek általa kezdeményezett első m. Nagyothallók Intézetét (1925). – F. m. A balbus vaena jugularis primaeinfektiosus thrombosisának esete (Orv. Hetil., 1901. 37. sz.); Mindkét hallójárat elzáródása és a dobüregek részleges csontos obliteratiója (Orv. Hetil., 1903. 2. sz.); A dobüreg luese (Orv. Hetil., 1904. 1–4. sz.); A nagyothallók oktatása (Orv. Hetil., 1921. 29. sz.); A csecsnyúlvány trepanatiós üregének ballonnal való utókezelése (Orv. Hetil., 1922. 46. sz.); Két módosítás a radicalis fülműtét technikájában (Orv. Hetil., 1924. 46. sz.). – Irod. Dr. Götze Árpád: T. B. (Orv. Hetil., 1925. 49. sz.); Magyar László: Nagyothallók Török Béla Intézete (Siketnémák és Vakok Oktatásügye, 1926. 1–4. sz.); T. B. emlékezete (Nagyothalló, 1944. 5. sz.); Bachmann, W.-Gordos, Sz. A.-Lányi E. Á.: Magyar gyógypedagógusok biográfiája (Rheinstetten, 1977).
