Tóth Árpád
Tóth Árpád (Arad, 1886. ápr. 14. – Bp., 1928. nov. 7.): költő, műfordító, újságíró. ~ Eszter költő apja. Apja, ~ András szobrász 1889-ben Debrecenbe költözött családjával, ~ itt végezte 1896 – 1904 között a reálisk. t. 1905 – 09 közt Bp.-en m. -francia szakos bölcsész, tanulmányait azonban nem fejezte be. 1908-tól a Nyugat munkatársa, de kis jövedelme miatt visszaköltözött Debrecenbe. 1909. okt.-től a Debreceni Független Újság színikritikusa. 1910-ben néhány hónapot Bp.-en töltött. 1911-ben a Debreceni Nagy Újságnál dolgozott. 1913-ban Bp.-re költözött, s házitanítósággal tartotta fenn magát. Tüdőbetegsége 1915 – 16 között tátrai szanatóriumokba kényszerítette. Ekkor már Hatvany Lajos folyóiratának, az akkor induló Esztendőnek a segédszerk.-je. 1918-ban a haladó írók által alapított Vörösmarty Ak. titkárává választották. A proletárdiktatúrát ódával köszöntötte (Az úr Isten ). A tanácshatalom bukása után sokáig nehéz körülmények közt élt, már öngyilkosságra gondolt. 1921 őszén végre Az Est munkatársa lett, ahová „színes” híreket, politikai glosszákat írt. Itt jelentek meg ezután kritikái és szépírói művei is. Bár a Nyugatba már kevesebbet írt, annak egyik főmunkatársa maradt. A 20-as évek vége felé betegsége egyre súlyosbodott, gyógykezelés végett többször töltött hosszabb-rövidebb időt ÚjTátrafüreden. Temetésén – a farkasréti temetetőben – Babits Mihály mondott búcsúztatót. A Nyugat költőnemzedékének kiemelkedő alakja, akinek líráját bámulatos forma készség és fájdalmas rezignáció jellemzi. Egyik legkiválóbb műfordítónk volt (Milton, Baudelaire, Shelley, Keats, Wilde versei, Flaubert, Maupassant, Csehov prózája). – F. m. Hajnali szerenád (versek, Bp., 1913); Lomha gályán (versek, Bp., 1917); Az öröm illan (versek, Bp., 1922); Örök virágok (műfordítások, Bp., 1923); Létektől lélekig (Bp., 1928); Tóth Árpád összes versei (Szabó Lőrinc gondozásában, Bp., 1934); Bírálatok és tanulmányok (Debrecen, 1939); Tóth Árpád összes versfordításai (Szabó Lőrinc gondozásában, Bp., 1942); Tóth Árpád összes versei és műfordításai (Bp., 1957); Tóth Árpád novellái és válogatott cikkei (Bp., 1960); Tóth Árpád összes versei, versfordításai és novellái (Bp., 1962); Összes művei (I – II., kritikai kiadás, szerk. Kardos László, Bp., 1964). – Irod. A Nyugat T. Á.-száma (1928. nov. 16.); Kardos Pál: T. Á.-ról (Irod. Tört. 1951. 2. sz.); Kardos László: T. Á. (Bp., 1955; 2. átdolgozott kiadás, Bp., 1965); Kardos László: T. Á. alkotásmódja; munkamódszere (Bp., 1958); Illés Ilona: T. Á. ismeretlen levelei (Irod. tört. Közl. 1960. 5 – 6. sz.); Ungvári Tamás: T. Á. évfordulóján (Magy. Nemzet, 1966. 88. sz.); Németh G. Béla: A mindig újra megszeretett költő (Jelenkor, 1986); – Szi. Juhász Gyula: T. fi. sírjánál (vers); Kosztolányi Dezső: T. Á. halotti maszkja (vers); Juhász Ferenc: T. Á. sírjánál (vers).
