Vajda Endre
Vajda Endre (Dés, 1914. júl. 18. – Bp., 1987. dec. 17.): költő, esszéista, kritikus, műfordító. Iskoláit Magyaróváron és Pápán végezte, a debreceni egy.-en szerzett tanári oklevelet. 1940-1947-ig az Athenaeum lektora. Versei a Négy nemzedék c. antológiában és folyóiratokban jelentek meg. Rilke, Horatius, Mallarmé, Shelly, Goethe, Byron, Blake, Puskin, Th. Mann, Defoe fordításai ismeretesek. Kritikái a Nyugat, Magyar Csillag, Újhold, Magyar Nemzet, Új Irás, Vigilia c. lapokban olvashatók. – F. m. Vörösmarty Mihály művei regékben (Bp., 1942); Megérett a meggy (ifjúsági verses képeskönyv, Bp., 1952); Tüskés, a kertész (ifjúsági verses elb., Bp., 1952); Vigyázó szemetek Párisra vessétek! (életrajzi r. Batsányi Jánosról, Bp., 1958). – Irod. Sőtér István: Négy nemzedék (1948); Sőtér István: Gyűrűk (Bp., 1980); Lakatos István: Az olvasás zsenije (Magy. Nemzet, 1988. jan. 6.)
