Vajta Miklós
Vajta Miklós (Bp., 1911. aug. 28. – Bp., 1981. dec. 8.): gépészmérnök, Kossuth-díjas (1954), a műszaki tudományok doktora (1952). Gépészmérnöki oklevelét 1934-ben szerezte meg. Rövid egy.-i tevékenység után a Fővárosi Elektromos Műveknél töltött be mind felelősségteljesebb munkaköröket, majd a villamos kapcsolókészülékek gyártása területén működött a Szalkay Gyárban. 1948-tól az Áll. Villamosipari Rt., majd a Nehézipari Min. Villamosenergiaipari Ig.-ság kötelékében részt vett az államosított magy. villamosenergia- rendszer megteremtésében, az orsz. vezetékhálózat kialakításában. Jelentős szerepe volt a műszaki fejlesztés megalapozásában a magy. villamos energetika területén. 1957-től a VILLENKI, illetve a VEIKI (Villamos Energia Ipari Kutató Intézet) vezető munkatársa volt nyugdíjazásáig (1972). Egyike volt a legtermékenyebb magyar tudósoknak, amit könyvei, hazai és külföldi lapokban megjelent tudományos publikációi, kutatási jelentései, általa kidolgozott hazai és nemzetközi szabványok dokumentálnak. 1950-ben Zipernowsky-díjat, 1978-ban Akadémiai Díjat, 1981-ben Elektrotechnikai Nagydíjat kapott. Nemcsak tudós volt, hanem alkotó mérnök is. Számos újítása és találmánya alapján 1950-ben Kiváló Újító címet, majd 1960-ban arany fokozatú Kiváló Újító kitüntetést kapott. A Magy. Elektrotechnikai Egyesületnek 1949-51-ig főtitkára, 1959-től választmányi, 1968-tól elnökségi tagja volt. – F. m. Nagyfeszültségű szigetelőláncok és szerelvények zárlati ívállóságának vizsgálata (Miklós Vilmossal Bp., 1969); Megszakítók szintetikus zárlati próbái (Bp., 1970, Miklós Vilmossal).
