Vángel Jenő
Vángel Jenő (Perkáta, 1864. ápr. 16. – Bp., 1918. dec. 29.): zoológus, tanár. 1886-ban a bp.-i tudományegy.-en tanári és doktori oklevelet szerzett, majd az állattani tanszéken Margó Tivadar tanársegédje lett. Több tanulmányutat tett Ny-Európában, tanulmányozta a zoológiai intézeteket, múz.-okat és megfigyelőállomásokat, 1892-ben szövetés módszertanból egy.-i magántanár, 1897-ben adjunktus lett és 1900-ig h. tanár volt a Margó Tivadar halálával (1896) megüresedett tanszéken. 1900-ban a budai polgári isk. tanárképző tanárává, 1910-ben ig.-jává nevezték ki. Eleinte lepkészettel, majd szövet- és összehasonlító bonctannal, később az édesvízi gerinctelenekkel (főleg mohaállatokkal és szivacsokkal) foglalkozott. Részt vett a Balaton faunájának kutatásában is. 1886-tól társszerk.-je volt a Rovartani Lapoknak, elnöke az Orsz. Pedagógiai Könyvtárnak és a Tanszermúz.-nak. Mint tankönyvíró és a tudományt népszerűsítő irodalom művelője is jelentős. – F. m. Adatok Kocsóc és környéke lepkefaunájához (Bp., 1885); Mikroszkópi módszertan (Bp., 1889); Az édesvízi mohaállatok (Bp., 1894. A Természettud. Társulat 1896-ban Margó-díjjal tüntette ki); Nagy Képes Természetrajz. Állattan (Seemayer Vilibálddal, Bp., 1899). – Irod. V. J. (Term. Tud. Társ. Évk. Bp., 1940.)
