Varga Katalin
Varga Katalin (Halmágy, 1802 – Halmágy, 1852 után): az 1840-es években az erdélyi bányászjobbágy-mozgalom vezetője. Szegény kisnemesi családból származott, férje korán meghalt. Saját peres ügye fordította szembe az erdélyi és a bécsi hatóságokkal. Eredménytelen bécsi útja után 1840-ben kapcsolatba került a zalatnai kincstári uradalom bányászjobbágyaival, s élére állt az uradalmi tisztek és a feudális kizsákmányolás elleni küzdelmüknek. 1847-ben, amikor már a felkelés kirobbanásának veszélye fenyegetett, letartóztatták, közel négy évig ítélet nélkül börtönben tartották, majd 3 havi elzárásra ítélték. Szabadulása után szülőfalujába internálták. – Irod. I. Tóth Zoltán: V. K. (Bp.; 1951). – Szi. Molnár Ákos: A császár dajkája (r., Bp. 1935); Birna Vlaicu: V. K. regénye (r., Bukarest, 1963).
