Winter Ernő
Winter Ernő (Győr, 1897. márc. 15. – Bp., 1971. jún. 2.): vegyészmérnök, az MTA tagja (l. 1951, r. 1956), Kossuth-díjas (1950, 1953), a m. híradástechnikai és vákuumtechnikai ipar és kutatás kimagasló képviselője. Oklevelét a bp.-i József Műegy.-en szerezte. 1920–1924 között a vegyiparban működött kutatóvegyészként (W. Geissler Szappangyár, Meister Szappangyár, Bp.). 1925-ben került az Egyesült Izzóhoz, ahol rövid megszakítással [1928–29-ben a nijmegeni (Hollandia) Glendor Izzólámpagyár mérnöke volt], 1950-ig dolgozott és jelentős találmányai születtek. 1962-ben az MTA Műszaki Fizikai Kutató Intézetének ig. h.-e, az elektronfizikai osztály vezetője. Alkotásai közül kimagaslanak a bárium elektroncsövek, melyek a külföldi gyártmányokkal minden tekintetben versenyképesek voltak. Az elektroncsövek teljesítményét jelentősen növelte. Eljárását nagyteljesítményű adó- és vevőcsövek gyártásában is alkalmazzák. 1950-ben a Távközlési Kutató Intézet munkatársa lett. Munkatársaival kidolgozta az ún. készlet-katódokat, melyekkel hatalmas áramimpulzusok emittálása vált lehetővé, s több speciális feladat megoldására is alkalmasak. Az MTA Híradástechnikai Bizottságában végzett jelentős munkát. Az Orsz. Műszaki Fejlesztési Bizottság (OMFB) alapító tagja. Új kutató gárdát nevelt fel. Közel száz találmánya, szabadalma volt. – F. m. Vákuumtechnika (II. Oxidkatód) (Bp., 1954); Válogatott fejezetek a ferromágnesesség témaköréből (Bp., 1955); Proceedings of the Symposium on Electron- and Vacuum Physics, Hungary 1962 (szerk., Bp., 1963); Single Electron Generated Current Pulse in a Vacuum Diode (Bp., 1964). – Irod. Szigeti György: W. E. (Magy. Tud., 1971. 10. sz.).
