Zichy János, gróf
Zichy János, gróf (Nagyláng, 1868. máj. 30. – Nagyláng, 1944. jan. 6.): nagybirtokos, miniszter, az MTA ig. tagja (1925). Jogi tanulmányainak befejezése után, 1892-ben államtudományi doktor lett. 1893-ban Fejér vm. tb. aljegyzője, 1894-től a főrendiház tagja. 1896-tól 1918-ig ogy.-i képviselő. Éveken át a Néppárt elnöke volt, majd 1903-ban lemondott és 1906-ban csatlakozott az Alkotmánypárthoz, melynek feloszlatása után a Munkapárt tagja lett. 1910. márc. 1. – 1913. febr. 26. és 1918. máj. 8. – 1918. okt. 31. között vallás- és közoktatásügyi miniszter a Khuen-Héderváry- és a Lukács-, majd a Wekerle-kormányban. A Tanácsköztársaság idején részt vett a Bécsben szervezett ellenforradalmi mozgalomban. 1922-től ismét ngy.-i ill. ogy.-i képviselő volt haláláig; 1922-ben létrehozta a legitimista Nemzeti Összetartás Társaskörét, később a Keresztény Gazdasági és Szociális Pártot, amelynek elnöke volt. Parlamenti és más közszereplésein igen nagy hangsúly esett a „királykérdés” megoldására; lankadatlan agitációjáért 1934-ben Habsburg Ottótól az aranygyapjas rendet kapta. – M. Nyílt levél a 67-es alapon állókhoz (Székesfehérvár, 1907). – Irod. Dvihally Géza: Z. J. gr. (Jövőnk, 1944. jan. 8. sz.); A nagylángi halott (Népünk, 1944. 2. sz.).
