ájul
ájul – ‘eszméletét veszti, elalél’. Származékai: elájul, ájuldozik; ájulat, ájulás.
A szájtátást festő á hangból alakult ki, először talán ául alakban, amely hiátustöltő j-t kapott. Legkorábbi jelentése ‘bámul’ volt; ám az eszméletlen embernek éppúgy leesik az álla, tátva marad a szája, mint a bámészkodónak. Lásd még ácsingózik, áhít, ájtatos, álmélkodik, ámul, ásít, bámul.
