ara
ara – ‘menyasszony’
Valószínűleg ugor kori örökségünk, de vitás, hogy melyek a rokon nyelvi megfelelők: pl. vogul oar (‘anyai rokon’), osztják arseh (‘nővér gyermeke’), avagy osztják uorti (‘az anya öccse’). Nyelvünkben mindenképp ar volt a kezdeti alakja, s nőági férfirokont jelentett, majd utóbb menyet, s közben magába olvasztotta a birtokos személyjelet: valakinek az ara ⇨ ara. A fentebbi jelentést, amely máig megmaradt az irodalmi nyelv stílusszintjén, a nyelvújítás korában ruházták rá az ~ szóra.
