arány
arány – ‘két mennyiség, nagyság egymáshoz való viszonya’ Származékai: arányos, arányoz, aránylag, aránylik, aránytalan, aránytalanság.
Az ~ hosszú ideig egyenértékű alakváltozata volt az irány szónak, és ez állt származékaikra is; az arányoz pl. azt jelentette: ‘gondol, gyanít, céloz’. Feltehető ar ill. ir alapszavuk (veláris i!) talán az ugor korból való: vogul jar, jer (‘hely’), osztják ur, jir (‘szegély, szél’). Az ~nak és származékainak mai jelentésköre a nyelvújítás jegyében, a múlt század derekára állapodott meg. Lásd még egyaránt.
