bámul
bámul – ‘meredt szemmel néz ‹valamit›’; ‘csodálkozik’; ‘csodál ‹valakit›’. Származékai: bámulat, bámulatos, bámész, bámészkodik.
Hangutánzó vagy hangfestő szó, a szájtátó csodálkozást jelző bá és a hasonló eredetű ámul körébe tartozik, talán a kettő vegyülésével vagy az alkalmi ámul-bámul ikerszó-párral is magyarázható a keletkezése. Származékai közül csak a bámészkodik való régebbről, a többi nyelvújítás kori képzés, illetve elvonás. Lásd még ámul, bamba, banga, bárgyú, báva.
