barát
barát – ‘szerzetes’: szürkebarát, barátcsuha, Lőrinc barát; ‘embertárs, felebarát’: szerelmes brátim (Halotti Beszéd); ‘jóakaró, segítő társ’: testi, lelki jó barátok. Származékai: baráti, barátság, barátságos, barátságtalan, barátkozik; barátocskám ‹fiatalabb ember kissé lekezelő megszólításaként›.
Valamelyik szláv nyelv, legvalószínűbben a horvát vagy a szlovák brat (‘fivér; szerzetes’) szavának korai átvétele; eredete szerint a brat összefügg más indoeurópai nyelvek ‘fivér’ szavaival: latin frater, német Bruder, görög phratria (‘testvériség’) stb. A magyar szó eleje a mássalhangzó-torlódás feloldásával alakult ki. A másodlagos ‘embertárs’ és ‘jó barát’ jelentés valószínűleg már az átadó nyelvekben is megvolt. Lásd még fráter.
