bimbó
bimbó – ‘rügy, virágrügy’. Származékai: bimbós, bimbózik; mellbimbó.
Alighanem a bomol, bomlik igék bom- tövének a származéka, de kialakulásának útját és módját nem látjuk világosan. Talán egy feltehető bomó, majd bommó (‘bomló’) alakból lett elhasonulás útján bombó-vá, s ebből újabb, ezúttal magánhangót érintő elhasonulással, ~vá.
