blamál
blamál – ‘szégyenbe, kínos helyzetbe hoz; megszégyenít’. – blamázs, blama: ‘felsülés, kudarc, szégyen’.
Francia eredetű szócsalád a blâmer (‘helytelenít, hibáztat’) igéből, amely a késői latin blasphemare (‘káromol, szid’) származéka. A szó a német blamieren alakon át jutott hozzánk; előbb blamíroz formában, majd latinosított szóvéget kapott. A fenti jelentések, amelyek az eredeti francia igéével nem azonosak, a bécsi francia nyelvhasználatban alakultak ki, akárcsak a franciának (blamage) ható blamázs, ilyen ugyanis a francia nyelvben nincsen; a blama magyar elvonás a ~ igéből. A bizalmas nyelv szavai. Lásd még blaszfémia.
