bödön
bödön – ‘fa vagy fém edény élelmiszer (főleg zsír) tárolására’; ‘egyetlen fatörzsből kivájt csónak’: bödönhajó.
Déli szláv jövevényszó: szerb-horvát badanj (‘dézsa’), szlovén bedenj (‘kád, dézsa’); ezek germán közvetítéssel (ófelnémet butin) a latin butina s rajta át a görög pütiné (‘fonott burkolatú borospalack’) szavakra vezethetők vissza. Mivel a magyar szó legkorábbi példái bodon alakúak, bizonyára mély hangrendű szláv szót vettünk át, és ebből hangrendi átcsapással keletkezett beden, majd ebből labializációval ~. A régiségben volt a szónak ‘kivájt fatörzs, méhköpü, kútgyűrű, bányalift’ jelentése is; ezek jó része már az átadó nyelvekben kialakult. Lásd még bodnár, puttony.
