bolond
bolond – ‘zavart elméjű (ember)’; ‘mérges ‹növény›’: bolondgomba. Származékai: bolondság, bolondos, bolondozik, bolondul, bolondít, bolondéria.
Szláv eredetű: régi szlovén blond (‘hiba, tévedés’), szlovák blud (‘tévelygés, bolyongás’). A magyar nyelvbe akkor jutott a szó, amikor a szláv nyelvek még őrizték régi orrhangú magánhangzóikat (mint pl. az abroncs, parancs, péntek mutatja); a szóeleji mássalhangzó-torlódást ejtéskönnyítő o oldotta fel. Az ősi szláv ‘bolyongás’ értelemből a magyar ‘zavart elmével tévelygő’ jelentés jól érthető; a szláv szó változatai a keleti egyházhoz tartozó szláv nyelvekben (egy másfajta „eltévelyedés” alapján) paráznaságot, feslettséget jelentenek. A mérges növényekre talán azért alkalmazták a szót, mert azok mérgező hatása olykor elmezavarhoz hasonló tüneteket okoz. A bolondéria játékos képzés olyan franciás-németes-latinos szavak alapján, mint pedantéria, prüdéria, rafinéria.
