borjú
borjú – ‘szarvasmarha kicsinye’; ‘‹régebben› katonai hátitáska’. Származékai: borjas, borjazik.
Az ótörök nyelvek csuvasos rétegéből való kölcsönszó: csuvas poru; távolabbi rokonok a mongol biragu, burját buru. A más török nyelvek példái (pl. oszmán buzagu) alapján a magyar nyelvbe került szó *buragu lehetett; ez bureu, boriu formákon át fejlődött ~vá. A második jelentés onnan eredt, hogy a katonai hátitáska borjúbőrből készült, amelyen a szőr is rajta volt.
