bú
bú – ‘bánat’. Származékai: bús, búsul, búslakodik, búsong.
Bizonyára ótörök eredetű: türk, ujgur, oszmán bun (‘bánat’). E szavak végén az az n-féle hang áll, amely a magyar ing, láng szavakban hallható. Feltehető, hogy ennek a hangnak volt ún. lágy g változata is (ami nem ritka a törökségben), mert a magyar ~ csak egy ilyen szónak lehet a szabályos fejleménye. Lásd még mélabú.
