buja
buja – ‘érzéki, kéjes; kéjelgő’; ‘dúsan tenyésző, bőven termő’: buja trópusi vegetáció. Származékai: bujaság, bujálkodik.
Szláv eredetű szavunk: szerb-horvát buja, buje (‘gazdag, termékeny, kéjelgő’). A kétféle jelentés, amely az élénk szexuális tevékenység és a bőséges szaporodás fogalmi kapcsolatában tartozik össze, már megvolt az átadó nyelvben is.
