bújik
bújik – ‘rejtőzik’; ‘behatol’: ágyba bújik, bebújik az oduba, barlangba; ‘magára ölt’: ingébe, ruhájába bújik. Származékai: bujdosik, bujdosó, bujdokol, bujkál, bújtat, bújócska, bújócskázik.
Lehet, hogy finnugor eredetű szó: finn pukea (‘öltöztet’), észt pugema (‘mászik, bújik’); a szóeleji p ⇨ b változásra van példa (lásd bél, bőr). Az eredeti tőalak bú volt (bútt az üldözött – Kölcsey); a bújik és a búvik alakváltozat a búik hiátusának két különféle betöltése révén keletkezett. Lásd még bujt1, búvár, lebuj.
