cimbalom
cimbalom – ‘verőkkel megszólaltatott húros hangszer’. Származékai: cimbalmos, cimbalmozik.
Nemzetközi szó a latin cymbalum nyomán, amely a görög kümbalon átvétele; mindkettő cintányérféle hangszert jelentett, amelyet ütővel zendítettek meg; forrásuk a görög kümbé (‘ivókehely, tál’). A középkori Európában a szót előbb kalapáccsal megzendített harangjátékra (is) alkalmazták, majd ennek nyomán nagyobb húros hangszerre, amelyhez ütőt használtak, s végül az olasz cembalo esetében már az ütő mozzanata sem szerepel. A legtöbb modern nyelvben azonban mindmáig él a szó kettős, ókori és újkori jelentése. Lásd még csembaló.
