csata
csata – ‘ütközet’. Származékai: csatározik, csatázik, csatár.
Délszláv vendégszó: szerb-horvát cseta (‘katonai csapat, osztag’); a ~ alak hangrendi kiegyenlítődéssel jött létre. A szó a törökellenes harcok idején került nyelvünkbe az eredetinek megfelelő jelentéssel; mai értelme érintkezéses névátvitelnek köszönhető. Lásd még csetnik.
