csillag
csillag – ‘fényes apró égitest az éji égbolton’; ‘ennek stilizált ábrázolása’: ötágú csillag, Dávid-csillag; ‘híresség’: filmcsillag, teniszcsillag. Származékai: csillagos, csillagtalan, csillagoz, csillagzat, csillagász, csillagászat, csillagda (‘csillagvizsgáló’).
Ugyanarról az ősi finnugor csill- tőről fakad, mint a csillog ige; képzője deverbális főnévképző, mint a világ, virág, harag szavakban. A ~ ‘híresség’ értelme az angol eredetű sztár fordítása. A származékok közül a három utolsó a nyelvújítás korában keletkezett. Lásd még csillámlik.
