csoda
csoda – ‘természetfeletti erőknek tulajdonított rendkívüli jelenség, esemény’: Szent Antal csodái; ‘rendkívüliségével ámulatba ejtő esemény’: az orvostudomány csodákat művel; ‘csodálkozás’: a csodájára járnak; ‘bosszúság, elhárítás kifejezésére’: menj a csodába! hol a csodában jártál?; ‘‹határozószóként› nagyon’: csoda jól, csoda gyorsan; csodaszép. Származékai: csodál, csodás, csodálat, csodálatos, csodálkozik, csodálkozás.
Szláv eredetű vendégszó; úgyszólván minden szláv nyelvben megvan csudo (čudo) formában; az átadó nyelv talán a horvát vagy szlovén lehetett, ahonnan a kereszténységgel kapcsolatos szláv szójövevényeink többsége származik. A magyar szóvég nyíltabbá vált, és a tőbeli magánhangzó is, így lett a mai köznyelvi ~ forma. Az eredetihez közelebb álló csuda ejtésváltozat sem tekinthető igazán nyelvjárásinak; némely esetben inkább ez a köznyelvi: Mi a csudát akarsz? Csuda hülyeségeket beszélsz! Lásd még kicsoda, micsoda.
