csömör
csömör – ‘túltelítettségből fakadó undorodás ‹ételtől›’; ‘unalomból vagy túlságból eredő utálat’: a csömörig kiélvezte gazdagságát. Származékai: (meg)csömörlik, csömörletes.
Vitatott eredetű szó. Lehet szláv jövevény: szerb-horvát csemer (‘keserűség, epe’), szlovén čemer (‘méreg, harag’), szlovák čemer (‘véralvadásos betegség’); a hangtani megfelelés kifogástalan, ám a jelentések, amelyek végső soron a hunyor nevű mérgező növény hatására vezethetők vissza, csak erőszakoltan kapcsolhatók a ~ mai és régebbi jelentéseihez. Valószínűbb, hogy a ~ a sömör alakváltozata annak alapján, hogy a gyomorrontás gyakran okoz kiütéseket az ajkon. A szókezdő s–cs váltakozásra példa a sekély, csekély szópár is.
