darab
darab – ‘letört rész’; ‘‹azonos tárgyak közül› egy példány’: darabonként; ‘idő, távolság egy szakasza’: egy darabig tűrte, egy darabon elkísértem; ‘színmű, zenemű’: színdarab, előadási darab. Származékai: darabos, darabka, darabol.
Szláv szójövevény: szlovén: drob (‘darabka, törmelék’), szlovák drob (‘darabka, apró rész’). A ~ vagy egyiknek, vagy a másiknak az átvétele; a szóeleji mássalhangzó-torlódást ejtéskönnyítő magánhangzó oldotta fel, majd mindkét o nyíltabbá vált. Az eredeti az első jelentés volt; a szó ‘színmű, zenemű’ értelme a német Stück (‘darab, szín- vagy zenedarab’) mintájára alakult ki.
