darabont
darabont – ‘‹régen› gyalogos katona, testőr, csatlós’; ‘‹a 19. században› megyei vagy városi hajdú’; ‘‹az Osztrák-Magyar Monarchiában› a testőrség egyik alakulatának tagja’: darabontkormány (az 1905–6-os Fejérváry Géza-féle kormány csúfneve azért, mert a miniszterelnök a ~ok kapitánya volt); ‘Fejérváry kormányának tagja, támogatója’. Alakváltozatok: darabonc, darabánc, garabán, garabont.
Kalandos történetű vándorszó. A középkorban a németalföldi Brabant tartományból való gyalogos zsoldoskatonát jelentett (pl. francia brabançon), s így jutott a hazai németség nyelvébe brabant formában, majd a magyarba is ‘városi katonaság, karhatalom tagja’ jelentéssel. A magyarban jöhetett létre elhasonulás útján a drabant alak, és ez talán Zsigmond király és császár magyar testőrsége révén jutott újra nyugatra. Itt az olasz trabante, német Trabant, cseh drabant szókat s több mást ihletett ‘testőr’ vagy ‘csatlós’ jelentésben; a német Trabant, a hajdani autómárkanév az utóbbi értelme folytán mellékbolygót is jelent. A magyarban a szóeleji mássalhangzó-torlódást ejtéskönnyítő magánhangzó oldotta; az utolsó szótag o-ja elhasonulással jött létre a darabant formából.
