déd-
déd- – ‘a nagyszülők szüleit, illetve e generációs viszony fordítottját jelölő előtag’: dédanya, dédapa, dédszülők, dédunokák.
A ~ előtag a szláv nyelvek mindegyikében meglelhető, valószínűleg gyermeknyelvi eredetű ded (‘nagyapa’) megfelelője, az átadó nyelvet épp ezért nem tudjuk megjelölni. A ~ a magyarban eleinte olyan összetételekben szerepelt, amelyek a nagyapa felmenőit jelölték: dédős (‘nagyapa őse’), dédük (‘nagyapa üke’), ahogy 15. századi nyelvemlékek mutatják. Idővel az előtag pontos jelentése elhomályosult, és csak a ‘távoli felmenő’ értelmet érezték benne; így lett először nagyszülők szüleinek vagy nagyszüleinek megnevezése, míg végül a mai jelentésben rögzült.
