dísz
dísz – ‘ékítmény’; ‘pompa’: díszben áll a város; díszbe vágja magát; ‘dicsőség’: ő az iskola dísze. Származékai: díszes, dísztelen, díszít, díszítmény, díszlik, díszeleg, díszlet.
Régi szavunk, de eredete ismeretlen. Talán abból az ugyancsak ismeretlen forrású di- tőből való, amely a diadal, divat és hihetően a díj szavakban is rejlik. A már-már elavult szót a nyelvújítás korában élesztették fel, és képeztek belőle új szavakat (díszlik, díszeleg); a korábban ‘megbecsülés’ értelmű díszletnek is ekkor adták mai színháztechnikai jelentését.
