domb
domb – ‘a hegynél alacsonyabb felszíni kiemelkedés’; ‘földhányás’: szánkódomb. Származékai: dombos, dombság.
Ősi örökség az ugor korból: vogul tomp. A p az m hatására zöngésült, majd ez a b hasonlóképp hatott a szókezdő t-re. A szóvégi mp szabályos származéka egyébként b lenne (lásd pl. hab), ezért egyesek a ~ eredetét összekapcsolják a dob2éval. Az m vagy megőrzött régiség, előtérbe került ritka nyelvjárási változat, vagy a magyar nyelv külön életében, másodlagosan lépett be a szóba. Lásd még domború.
