duhaj
duhaj – ‘féktelen, zajosan mulatozó’. Származéka: duhajkodik.
Hangutánzó, hangfestő szó a dohog, duhog (‘zúgolódik’) családjából. A szóvég, amely a dörej, zsivaj s hasonló szavak sajátja, arra vall, hogy a múlt századból kimutatható ‘veszekedés, lárma, verekedés’ jelentés volt az elsődleges; a mai melléknévi jelentés talán a duhajkodik igéből vonódott el.
