dupla
dupla – ‘kétszeres’. – dupláz: ‘(meg)kétszerez’. – duplum: másodpéldány. – duplikátum: ‘hivatalos irat másodlata’.
A latin duplus, dupla, duplum (‘kettős, kétszeres’) melléknév különböző alakjainak átvétele. Ez a görög diploosz (‘kettős, kétrétű’) megfelelője, egyben a latin duplex, duplicis alakpárja. Ennek előtagja a duo (‘kettő’) számnév, utótagja a plicare (‘hajt, rétegez’) ige. Lásd még dublé.
