egyedül
egyedül – ‘magában, magányosan, társtalanul’. Származékai: egyedüli, egyedülség.
Az egy számnév származéka, annak a feltehető régi egyed, azaz ‘egyedüli, egyedülálló, egyetlen (valaki)’ főnévnek, ill. melléknévnek az állapothatározói ragos alakja, amely az Ómagyar Mária-siralomban is előfordul egyedüm (‘egyetlenem’) formában.
