egyenes
egyenes – ‘irányát nem változató’. Származékai: egyenesít, egyenesség, egyenget, egyenetlen, egyenlő, egyenlít, egyenlet, egyenleg.
A szócsalád egyen- töve az egy számnévből ered vagy -n névszóképzővel (ill. névmásképzővel), vagy -n határozóraggal. Az egyenlő és származékai tövében az l alighanem igeképző (bár *egyenlik ige önállóan nem mutatható ki); az is lehet, hogy a hasonlít ige analógiás hatására jött létre. Lásd még egyen-
