egyetlen
egyetlen – ‘csak egy’.
Az egy számnév származéka. A -tlan fosztóképző látszólag ellentmond a szó voltaképpeni értelmének, ám nem ritka, hogy ez a képző éppenséggel nyomatékosító, fokozó szerepet játszik: végestelen végig, időtlen idők óta. Az ~ is valószínűleg az egyetlen egy szókapcsolatból önállósult.
