együgyű
együgyű – ‘ostoba, hiszékeny, gyámoltalan’; ‘‹régebben› egyszerű, romlatlan, jámbor’.
Az egy számnév és az ügy összetételéből képzett melléknévi származék. Az ügy itt korai ‘tény, ok, dolog’ jelentésében értendő, az ~ tehát eredetileg ‘egyszerű’, illetve ‘egy dologra tekintő, nem ravaszkodó, hátsó gondolatok nélküli’ emberre volt használatos. Az ‘egyszerű’ ⇨ ‘ostoba’ jelentésfejlődés más nyelvekben is végbement: latin simplex, német einfältig; ezt a folyamatot nyelvünkben bizonyára megerősítette az ~ és a gügye, gyüge, gyagya, bugyuta, agyalágyult szavak hasonló hangzása.
