éjszaka
éjszaka – ‘az alkonytól virradatig tartó napszak’.
Az éj származéka, eredetibb formájában éjtszaka, ahol a t locativusi rag, a második elem pedig a szak (‘darab, szakadás, szakasz’) főnévből való. Eredeti jelentése időhatározói volt: ‘az éj szakadtáig, egész éjjel’; utóbb lett főnévvé, akárcsak az éjjel. Hasonló alakulat a ma már régies, illetve tájnyelvi nyaratszaka, teletszaka (‘egész nyáron, egész télen’). A főleg tájnyelvi éccaka ejtés a korábbi éjtszaka hasonulásos formája. Lásd még észak.
