eksztázis
eksztázis – ‘önkívület, révület’; ‘‹vallásos› elragadtatás’; ‘rajongó lelkesültség’. – eksztatikus: ‘önkívületi; rajongó, fellelkesült’.
Nemzetközi szó a latin exstasis, extasis nyomán, amely a görög eksztaszisz (‘elmozdítás, eltávolodás, révület’) átvétele. Ennek elemei az ek- (‘el, ki’) és sztaszisz (‘állás, helyzet’), utóbbi a (hi)sztémi (‘állít’) igéből, értelme tehát ‘nyugalmi helyzetből való kimozdulás’. Az ~ régebbi, akkor még nálunk is elfogadott extázis formája a latin, illetve a francia (extase) írásmódot tükrözte.
