első
első – ‘sorrendben a legelöl álló; időrendben a többit megelőző’. Származékai: elsőség, elsőbbség, elsős, elsődleges.
Az elő főnév el- tövéből alakult a -só képzőegyüttessel (mint alsó, felső stb.); kevésbé valószínű, hogy az elül eső szókapcsolatból rövidült a (valóban létező, bővebb) elülső alakon át.
