enged
enged – ‘hagy tenni ‹valamit›’; ‘nem áll ellent’; ‘feladja szándékát’; ‘enyhül’: enged a fagy. Származékai: engedelem, engedelmes, engedelmesség, engedetlen, engedetlenség, engedékeny, engedély, engedélyez, engedmény, engedményes; engesztel, engesztelő, engesztelés, engesztelődik, engesztelhetetlen.
Ősi és kiterjedt családot alkotó szavunk, de eng- tövének eredetéről semmi biztosat nem tudunk. Az ~ kezdő vagy gyakorító d képzőt kapott, az engesztel végén -szt műveltető képzőegyüttes áll (mint pl. a füröszt, növeszt, támaszt igéknél), s ehhez gyakorító l képző járul (mint marasztal, híresztel). Az engedély, engedmény s származékaik nyelvújítási képzések.
