epe
epe – ‘a máj emésztő váladéka’. Származékai: epés, epéskedik.
Ősi örökségünk a finnugor korból: vogul tap, zürjén, votják szep, finn sappi, lapp szappe. A szókezdő mássalhangzó a hangfejlődés során eltűnt (mint pl. az egér esetében). A legrégibb magyar szóalak *ep lehetett, a szóvégi -e alighanem megszilárdult birtokos személyjel, mint a vese, zúza esetében. Lásd még eped.
