érdes
érdes – ‘durva, nem sima ‹felület›’; ‘durva, kellemetlen ‹hangnem, modor›’.
Az ~ mint melléknév a nyelvjárásokban keletkezett olymódon, hogy az érdekel (eredetileg ‘érintget’) és a hasonló értelmű nyelvjárási érdez, érdes (az utóbbi ige, mint pl. kapdos!) szavakból egy érd- tövet vontak el, s ehhez illesztettek deverbális -s képzőt (mint pl. a tilos, szorgos esetében.) A nyelvújítás korában emelték köznyelvi szintre.
