eszterhéj
eszterhéj – ‘eresz; szalmatető’: Béketűréssel fogadjad, / Ha tulajdon eszterhéjad / Alól kizaklatna (Arany).
Délszláv eredetű szó: horvát, szlovén streha (‘tető’). A szóeleji mássalhangzó-torlódást a magyarban részint ejtéskönnyítő magánhangzó, részint belső hangáthelyezés oldotta fel eszterha alakra; a -héj, -haj végződés a héj (lásd hiu) ‘tető, padlás’ értelmének ideértésére vezethető vissza. Nyelvjárási szó.
