fény
fény – ‘az elektromágneses hullámoknak az a tartománya, amely szemünkkel érzékelhető’; ‘sima felületről visszavert sugárzás’: fénymáz, padlófény; ‘díszes külső, pompa, ragyogás’: elkápráztatta az udvar fénye. Származékai: fényes, fényesség, fényességes, fényesít, fényesedik, fényeskedik, fénylik, fényez, fényezett, fényezetlen, fénytelen.
Bizonyára ősi, de ismeretlen eredetű szavunk. Lásd még fém.
