feslik
feslik – ‘a varrás mentén szétválik ‹kelme›’; ‘kibomlik ‹virág, bimbó›’. Származékai: feslés, feslett, feslettség.
Az ige fes- töve ősi ugor örökség: vogul pist (‘elold’), osztják petsita (‘szétválaszt’). A szóeleji p ⇨ f hangfejlődés szabályos, lásd fal, fazék, fél, fog stb. A ~ l-je gyakorító képző. A tő műveltető képzős változatából alakult a fejt; a két igető-változat párhuzama az esik–ejt. A feslett mai értelme (‘erkölcstelen, züllött’) a rendetlen ruha és a rendetlen életmód gondolati egybevetésén alapul.
