flanc
flanc – ‘felvágás, jómódot fitogtató öltözködés, viselkedés’. Származéka: flancol.
A bécsi német pflanz (‘pipere, cicoma’) nyomán keletkezett, magyaros ejtésű, kissé avuló bizalmas nyelvi szó. A minta az irodalmi német Pflanze (tkp. ‘növény’) megfelelője, de a jelentésváltozás pontos menete ismeretlen.
