flóta
flóta – ‘fuvola’. Származéka: flótás.
Ismeretlen (talán provanszál) eredetű vándorszó (angol flute, német Flöte, olasz flauto stb.). A magyar szó egy régebbi német flaute átvétele latinosított szóvéggel s népnyelvi au ⇨ ó hangváltozással (mint autó–ótó). Ma tájnyelvi szó, csak a szerencsétlen flótás (‘ügyefogyott vagy peches ember’) szókapcsolatban köznyelvi.
