had
had – ‘sereg’; ‘háború’: hadat visel; ‘nagy csoport, tömeg’: Szúnyogok hadával háborúra kelnek (Arany).
Származékai: hadi, hadakozik, hadakozás, hadászat.
Ősi finnugor örökség: vogul hont (‘háború’), finn kunta (‘gyülekezet, nép’), észt kond (‘nagycsalád’). A szóeleji k ⇨ h változás szabályos, lásd hab, hal, hat, ház, hó, hód stb., hasonlóképp a tőbeli nt ⇨ d (mint ad, tud). Az eredeti jelentés bizonyára ‘nemzetség’ volt, a ma elsődleges, háborús jelentéskör, amely a fenti vogul példa tanúsága szerint már az ugor korban megjelent, annak tulajdonítható, hogy őseink nemzetségi szervezetben vonultak hadakozni. Lásd még hadastyán.
