hasonít
hasonít – ‘hasonlóvá tesz’; ‘‹hangtanban› hasonulásra késztet’. – hasonul: ‘hasonlóvá lesz’. Származéka: hasonulás.
Nyelvújítási származékok a csak összetételek előtagjaként használt, ugyancsak nyelvújítási eredetű hason- elemből; ez névszói jellege folytán vehette fel a denominális műveltető, illetve visszaható képzőket.
